Szad
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Szad. Az intéssel rendelkező Koránra! {2} De nem! Akik tagadtak, azok önteltek és szétoszlottak. {3} Hány nemzedéket pusztítottunk el előttük! És ők kiáltottak, de nem volt több idő a menekvésre. {4} És elcsodálkoztak, hogy egy közülük való intő jött hozzájuk. És a tagadók azt mondták: "Hazug varázsló ez. {5} Az isteneket egyetlen egy istenné változtatja? Bizony, furcsa egy dolog ez!" {6} És eltávoztak az előkelőik mondván: "Menjetek csak és legyetek állhatatosak az isteneitekhez! Bizony, kívánatos dolog ez! {7} Nem hallottunk effélét a másik hirdetésben. Nem egyéb ez, csak koholmány. {8} Hozzá küldetett volna le az Intés, aki közülünk való?" Igen! Ők kétségben vannak az Intésem felől. Igen, ők még nem ízlelték meg a büntetésemet! {9} Vagy náluk lennének a te hatalmas és adakozó Urad irgalmának a tárházai? {10} Vagy az övék lenne az országlás az egek, a föld és, ami a kettő között van? Hágjanak hát föl valamivel az égbe (a hetedik égig)! {11} A szövetkezett pogányokból egy egész sereg szenvedett ott vereséget. {12} És már őelőttük hazugsággal vádolták küldötteinket Noé, 'Ád és Fáraó, a karók ura népei (Zul-euted), {13} és Tamúd és Lót népe és a cserjés lakói. Ők a küldötteik ellen összeszövetkezett pogányok. {14} Mindannyian hazugsággal vádolták a küldötteket, azért jogosnak bizonyult az én büntetésem. {15} És ezek nem várnak mást, csak egy kiáltást, amely nem tűr halasztást. {16} És azt mondják: "Urunk! Siettesd a mi osztályrészünket (Kittane) még a számadás napja előtt!" {17} Viseld el türelemmel, amit mondanak! És emlékezz a mi szolgánkra, az erőskezű (Zel-ejdi) és megbánásra mindig kész Dávidra! {18} És kényszerítettük a hegyeket, hogy vele együtt magasztaljanak minket este és pirkadatkor, {19} és a madarakat seregestől. Mindenki hozzá fordul megbánásra mindig készen. {20} És megerősítettük a királyságát és adtunk néki bölcsességet és biztos ítélőképességet a vitás ügyekben (Feszlil khitab). {21} Vajon eljutott-e hozzád azoknak a története, akik pereskedtek egymással? Emlékezz arra, amikor átmásztak a falon a palotába! {22} Emlékezz arra, amikor beléptek Dávidhoz. Ő pedig megijedt tőlük. "Ne félj"-mondták azok-, "mi pereskedők vagyunk, egyikünk erőszakot tett a másikon. Ítélj hát közöttünk igazsággal, és ne légy részrehajló. És vezess minket az egyenes útra! {23} Íme, ez itt a bátyám. Neki kilencvenkilenc anyajuha van, nekem pedig csak egyetlenegy. És azt mondta: 'Bízd rám azt!'- és meggyőzött engem a beszéd során."' {24} Dávid azt mondta: "Jogtalanul járt el veled, amikor a maga anyajuhai mellé a tiédet is elkérte. Bizony, azok között, akik javaikban társulnak egymással, számosan vannak, akik erőszakot tesznek a másikon, kivéve azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek - de kevesen vannak ők!" És Dávid úgy gondolta, hogy mi próbára tettük őt. Ura bocsánatát kérte, meghajolva földre borult, és megbánást tanúsított. {25} És mi megbocsátottuk neki ezt. És ő a túlvilágon nálunk közeli kapcsolatban lesz velünk, és szép szálláshelye lesz, ahová megtér. {26} Dávid! Korábbi próféták utódjává tettünk meg téged a földön. Ítélj hát igazsággal az emberek között! És ne kövesd az önkényedet, nehogy tévelygésbe vigyen téged Allah útjától! Bizony, akik eltévelyednek Allah útjától, azoknak súlyos büntetés lesz az osztályrészük azért, mert elfeledkeztek a számadás napjáról. {27} És nem teremtettük hiába az egeket, s a földet és ami a kettő között van. Ezt csak azok gondolják így, akik tagadtak. És jaj lesz a tagadóknak a Pokol tüzétől! {28} Vajon azokat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, egy sorba helyezzük-e azokkal, akik romlást okoznak a földön, vagy egy sorba helyezzük-e az óvakodókat a féktelenekkel? {29} Áldott Írás ez, amelyet leküldtünk hozzád, hogy elgondolkodjanak a versein, és hogy emlékezzenek meg azok, akiknek eszük van! {30} És ajándékoztuk Dávidnak Salamont. Milyen kiváló szolga ő! Bizony, ő mindig kész volt a megbánásra. {31} És emlékezz arra, amikor fölvonultatták előtte este a gyors paripákat, amelyek egyik lábukkal a földet kapálták! {32} És azt mondta: "Bizony, nagyobb volt bennem a szeretet az evilág javai iránt az én Uramra való megemlékezésnél, amíg a Nap elrejtőzött az éjszaka függönye mögött. {33} Hozzátok őket vissza hozzám!" És vágni kezdte a nyakukat és a lábukat. {34} És próbára tettük hajdan Salamont és egy hozzá hasonló alakot helyeztünk a trónjára. Aztán megbánást tanúsított. {35} "Uram" - mondta. "Bocsáss meg nekem és ajándékozz meg engem olyan királysággal, amely énutánam senkit meg nem illethet. Hiszen te vagy az ajándékozó." {36} És szolgálatára kényszerítettük a szelet, hogy az ő parancsára szelíden oda siessen, ahová csak akarja, {37} és a sátánokat: az építőket és a búvárokat egytől-egyig, {38} és másokat, bilincsekkel összekötözve. {39} "Ez a mi ajándékunk. Tanúsíts vele kegyet, vagy tartsd vissza számadás nélkül!" {40} És ő a túlvilágon nálunk közeli kapcsolatban lesz velünk és szép szálláshelye lesz, ahová megtér. {41} Emlékezetetekben idézem, amikor Jób szolgánk kiáltott az Urának: "A sátán érintett engem bal szerencsével és szenvedéssel." {42} "Toppants a lábaddal! Íme, ez hideg fürdővíz és ital!" {43} És visszaajándékoztuk néki a háza népét és irgalmunkból velük együtt még egyszer annyit, intésként azoknak, akiknek eszük van. {44} "Végy a kezedbe egy köteg vesszőt. Üssél vele, és ne légy esküszegő!" Valóban állhatatosnak találtuk őt. Milyen kiváló szolga ő! Bizony, ő mindig kész volt a megbánásra. {45} És emlékezz szolgánkra, az erőskezű és látnok Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! {46} És különösképpen őket választottuk ki a túlvilági lakhelyre való intéssel. {47} És ők a kiválasztottak és a legjobbak közé tartoznak majd nálunk. {48} És emlékezz Ismáélra (Iszmeilre), Elisára (Jesze'i) és Zel-kifli! Mindannyian a legjobbakhoz tartoznak. {49} Intés ez. És az óvakodóknak szép szálláshelyük lesz, ahová megtérnek: {50} Éden kertjei, amelynek kapui megnyílnak előttük, {51} kerevetekre dőlve fekszenek ott és sok gyümölcsöt s ételt kívánnak, {52} és lesütött szemű, s velük egyidős nők (Hurik) lesznek mellettük. {53} Ez az, amire ígéretet kaptak a Számadás Napjára. {54} Ez a mi gondoskodásunk, amely el nem apad soha. {55} Így van ez. Akik azonban túlkapásokra vetemednek, azok rossz szálláshelyre fognak megtérni: {56} a gyehennába; benne fognak sülni. Milyen nyomorult fekhely! {57} Így van ez. Ízleljék csak meg! Forrásban lévő víz és genny, {58} és más efféle büntetés! {59} Íme újabb sokaság zúdul be hanyatt-homlok veletek. Nincs fogadjisten a számukra. Bizony, ők a Pokol tüzében fognak sülni. {60} Ók azt mondják: "Nem! Ne legyen nektek fogadjisten! Ti készítettétek elő nekünk! Milyen szörnyű hely!" {61} "Urunk!" mondják tovább, "aki ezt előkészítette nekünk, annak kétszeres büntetést adjál a Pokol tüzében!" {62} És mondják tovább: "Miért nem látunk itt olyan férfiakat, akiket a rosszakhoz számítottunk, {63} és akiket gúny tárgyává tettünk? Vagy talán elvéti őket a pillantásunk?" {64} Ez bizony igaz: a Pokolra kárhozottak civódása! {65} Mondd: "Én csak intő vagyok, és nincs más isten, csak Allah, az egyedüli és a mindenható, {66} Ura az egeknek és a földnek, és ami a kettő között van, a Büszke és a Megbocsátó." {67} Mondd: "Nagy híradás ez! {68} Ti azonban elfordultok tőle." {69} Nem volt nekem tudásom az angyalok legfelső tanácsáról. Emlékezz arra, amikor vitatkoztak! {70} Én csupán azt a kinyilatkoztatást kaptam, hogy nyilvánvaló intő vagyok. {71} Emlékezz arra, amikor a te Urad azt mondta az angyaloknak: "Bizony, embert fogok teremteni agyagból. {72} És amikor megformáztam őt és életet leheltem belé a lelkemből, akkor vessétek le magatokat földre borulva!" {73} És az angyalok valamennyien földre borultak, {74} kivéve Iblist. Ő fennhéjázott és tagadó volt a tagadók között. {75} "Iblis!" - mondta Allah. "Mi tartott vissza attól, hogy leborulj az előtt, amit a kezemmel teremtettem? Fennhéjázol-e, avagy kevély vagy a kevélyek között?" {76} Azt mondta: "Én jobb vagyok nála, engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból." {77} Azt mondta: "Lépj ki belőle, bizony, megkövezendő vagy." {78} És az átkom lesz rajtad az Ítélet napjáig!" {79} Iblis azt mondta:"Uram! Adj nékem haladékot addig a napig, amíg halottaikból föltámaszttatnak!" {80} "Íme, azokhoz tartozol" - mondta Allah, "akiknek haladék adatik {81} egy meghatározott idő napjáig." {82} Azt mondta: "a Büszkeségedre! Bizony, mindnyájukat félrevezetem, {83} kivéve a hű szolgáidat közöttük! {84} Allah azt mondta: "Íme az Igazság, és én az Igazságot mondom: {85} Bizony megtöltöm a gyehennát veled és mindazokkal, akik követnek téged." {86} Mondd: "Nem kérek tőletek fizetséget. És én nem tartozom azokhoz, akik valótlant koholnak Allah ellen." {87} Intés ez csupán a teremtményeknek. {88} És bizony, egy idő után megtudjátok, hogy miről is szól!